Aki piás, vagy alkoholista, az

egyértelműen férfi. Legalábbis így képzeljük, vagy így tartjuk „emészthetőnek”. A női alkoholizmus akkora tabu, hogy még rágondolva is szekunder szégyent érzünk.

Hozzátartozóként a végletekig titkoljuk és tagadjuk, csak hogy ki ne derüljön, hogy a nagyi iszákos, vagy a gyeses anyukákkal a játszótéren legurított 2-3 Hubertus bizony már zugivás. 

 Az alkohol arra jó, hogy nyitva tartsa a sebeket (Fotó: Pixabay) 

A női lét zsákutcái gyakran poharakkal vannak kikövezve. A GYES alatti kiesés a pörgésből, az özveggyé válás, az üres fészek-szindróma és a menopauza traumáinak feldolgozására gyors és hatékony megoldásnak tűnhet egy kis alkalmi zsibbasztás.

A nők többnyire zugivók. A női alkoholizmus stigmákkal jár, hiszen míg a férfiaknál a társadalom ezernyi „mentséget” kínál az indokokra, a női piások úgy érzik, hogy a környezetük elől rejtegetniük kell az alkoholfogyasztást. A titok egyenes következménye a bűntudat, aminek a párja a szorongás, és ez a kínzó duó vezet az újabb lerészegedésig. A rejtőzködő alkoholista pedig a környezetétől sem kaphat támogatást ahhoz, hogy leálljon. A női alkoholizmus csendes, magányos és tele van szégyennel.

Egy alkoholista anyával együtt élni maga a pokol. A nagyobb gyerekek már tudják, hogy anya iszik, de részt vesznek a színjátékban. Ilyenkor a családban – természetesen a gyerekek érdekében (!) – fedősztorit használnak: „anya fáradt”, „anya rosszkedvű”, „anyának nehéz napja volt” – vagyis normálisnak hazudják azt, amiről a gyerekekek ösztönösen tudják, hogy valami nem stimmel.

Anya ugyanis ott van, de még sincs jelen. Elérhetetlen. Ettől persze minden gyerek arra gondol, hogy vele van a baj, és önmagában keresi a hibát, mert hiába nem nyilvánvaló a látvány, ha ott van az érzés.

A szakirodalom elfeledett gyermekeknek hívja a szenvedélybeteg szülőkkel élő gyerekeket, akik megtanulták eltemetni saját érzéseiket. Az alkoholisták gyerekei gyakran érzik azt, hogy láthatatlanok szüleik számára.

Anyu nem úgy iszik, mint apu, aki felpattintja a sört és a tévé előtt a fotelban, hangosan böfögve, cuppogva legurítja a meccs közben. Anyu a konyhában, főzés alatt, titokban húzza meg az üveget. Estére már vörös a szeme, kellemetlen a lehelete, bizonytalan a mnozgása és kásásan beszél. Anyu iszik, mert anyunak bánata van. Anyu azt hiszi, hogy erős, de a pia mindig erősebb nála. Már nem ő issza a szeszt, hanem az alkohol fogyasztja el őt.

(forrás: metropol.hu.)